B.Supka Magdolna: Csohány Kálmán

B. Supka Magdolna: Csohány Kálmán


Pásztón született 1925-ben. Salgótarjánban érettségizett 1944-ben. 1944-45-ben fakitermelésen dolgozik a csiki havasokban. Vasúti pályamunkás Pásztón, szénbányász Nagybátonyban. 1947-ben kezdi el a Képzőművészeti Főiskolát, 1952-ben diplomázik.

Önvallomása: "Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra, vagy rézlemezre vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak"

"Grafikáinak jelentésbeli gazdagsága hozzátartozik képzőművészetünk egyik fontos vonásának megvilágosításához"

"Csohány témái gyakorta kötődnek a társművészetekhez, a népirodalomhoz és a történelemhez, és az ezekhez kapcsolódó ismert személyekhez, gazdagítva a róluk való elképzeléseinket"

"Úgy tűnik azonban, hogy Csohányt sok más pályatársánál jobban inspirálta grafikai kézírásának alakításában az irodalom iránti vonzalma"

"Csupán ránézésre meg lehet mondani, hogy az illusztrációi közül melyiket csinálta a >>maga kedvére<<, vagyis megrendelés nélkül"

"Hát igaz jártam én már úgy egyik-másik költővel, hogy elakadt a lélegzetem: az én rajzom a szemem láttára bújik ki abból a szövegből, ami nem az enyém. Így üzent nekem Nagy László egész világa, Juhász Ferenc, Jankovich Ferenc, Pilinszki János, Radnóti Miklós, Sinka István sok verse, de volt különös találkozásom Áprily Lajossal is."

"Az élményeim, amiket papírra akarok vetni, mindig elevenek, s éppen ezért, mielőtt formába önteném őket, magamban is azt mondom: bárcsak felélednének. Mert ha már hozzájuk nyúlok, ha a ceruzámra veszem őket, felelős vagyok értük. Annyit tudnak csak magukról elmondani, amennyit én adok nekik a megszólaláshoz."

A kórházi ágyon suttogott utolsó verssorai: "Madarak fürödnek az őszi napfényben. Millió éve."

"Mert a mélység fölött magasan egy fénylő áramkör vezet a milló éve napfényben fürdőzőz madarakból a pásztói Szentlélektemetőig, ahol az alsó templomtól a felsőig vezető út minden szépségével és gyötrelmével nagy tágasságra nyílik. Abban pedig minden úgy történik, ahogyan azt Csohány Kálmán képeinek költészetében megálmodta; megcserélődik a fent a lenttel, a vég a kezdettel, a nemlét a léttel, s a bevégzett életmű megkezdi a vonalaiból, formáiból, tartalmából újra sarjadó, önálló, posthumus életét."